|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziParkerRoboz Gábor
Parker – amerikai, 2013. Rendezte: Taylor Hackford. írta: Richard Stark regényéből: John J. McLaughlin. Kép: J. Michael Muro. Zene: David Buckley. Szereplők: Jason Statham (Parker), Jennifer Lopez (Leslie), Michael Chiklis (Melander), Wendell Pierce (Carson). Gyártó: Incentive Filmes / Current Entertainment. Forgalmazó: ProVideo. Feliratos. 118 perc.
Donald Westlake gazdag bűnszerzői életművének
legvirulensebb történetei kétségkívül a Richard Stark álnéven írt
Parker-sztorik, amelyekből korábban hét játékfilm (legutóbb a Visszavágó) és nemrég stílusos képregény
is született, sőt a hosszú széria 1962-es nyitóregényéből adaptált A játéknak vége a modernista
gengszterfilm egyik csúcsteljesítményének számít. Stark vékonyka ponyvái csupasz
prózájú heist-regények szűkszavú rablófőhőssel és feszes sztorikkal, és a
2000-ben kiadott Flashfire is pont
ilyen, a története fő helyszínéül szolgáló Palm Beach-ről ráadásul különösen
szép totálokat lehet készíteni. A könyv tehát ideális alapot biztosított egy
mellébeszélést nélkülöző Jason Statham-mozihoz, a rendezői székbe ültetett
Taylord Hackford (Az ördög ügyvédje)
pedig olyan megbízható kismester, akinél egy pillanatra sem merült fel a
veszély, hogy egyéni látásmóddal kívánja vászonra vinni a forrásművet.
A Parker címszereplőjét aktuális társai
egy sikeres meló után új balhéba akarják csábítani, de miután nemet mond,
belelőnek párat és a folyóba lökik. Ez remekül megágyaz annak, hogy a kórházba
kerülő Statham-figurának kinőjön a borostája és felmenjen a vérnyomása, és a
folytatásban annak lehetünk szemtanúi, hogy az akciósztár jelenléte hogyan visz
finom műfajváltást az alapszövegbe. A minimalista gengsztersztoriból
jellegtelen akciómozit forgató alkotók azért aránylag hűek a cselekményhez: a finálét
leszámítva alig írják át, csak Starknál jóval korábban érvényesítik a
nézőpont-váltogatást (így J. Lo is többet illegetheti magát), és felpörgetik a
tempót. A közel két órás adaptáció egyértelműen
mutatja, hogy Hackford tényleg nem egy Boorman (de még csak nem is egy
Helgeland), és csak azt a kérdést hagyja megválaszolatlanul, hogy ehhez a
Statham-mozihoz miért volt szükség épp egy Parker-sztorira.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 911 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
