|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDNői fénySoós Tamás Dénes
Clair de femme –
francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves
Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.
A szmört – mondja az alkoholista
kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a
halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású
francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a
vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand)
és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a
bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos
halálról folyik a diskurzus. A Női fény
egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az
intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus
melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen
megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai
fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos
ebben a műfajban.
Naiv szerelmesek helyett
gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös
vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a
feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc
önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak
abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt,
gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett
zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol
az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében –
mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny,
megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja.
Kérdéses, hogy a Női fény szerzői
önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a
rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma
ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak
alattomos, de groteszk is ez a szmört.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 622 átlag: 5.55 |
|
|
|
|