|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlni és meghalni Los AngelesbenSoós Tamás Dénes
To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc. Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a
nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus
dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm
aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez
a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások
mögött az Élni és meghalni Los Angelesben
ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az
amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az
Oscar-díjakkal kidekorált Francia
kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában
állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan
precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az
amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és
Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a
thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is:
L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind
maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a
privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.
Ugyan
néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által
játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz
gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli
zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat
óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és
kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 762 átlag: 5.62 |
|
|
|
|