|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziKöszönöm, jól!Kránicz Bence
Dakujem dobre – szlovák-magyar, 2012. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás és Marek Lescák. Kép: Peter Balcar és Milan Balog. Zene: Dusan Kozák. Szereplők: Mokos Attila (Attila), Miroslav Krobot (Miroslav), Várady Béla (Béla), Zuzana Mauréry (Zuzana). Gyártó: MPhilms. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 133 perc.
A 2011-es Filmszemlén nálunk is vetítették
Prikler Mátyás főiskolásként forgatott, azonos című kisfilmjét. Akkor a
Diákzsűri fődíját kapta a szlovákiai magyar rendező munkája, ami eleve
nagyjátékfilmnek íródott, és éppen a fesztiválsikerek hatására készülhetett el
az eredetileg tervezett változat. A több mint kétórásra hízott végső verzió
lehetőséget adott Prikler számára, hogy a gyerekei által idősotthonba száműzött
nagypapa rövidfilmes története mellett két, hasonlóan nyomasztó szituációt
mutathasson be, társadalmi tablóvá kerekítve a cseppet sem irigylésre méltó, ám
túlontúl ismerős élethelyzeteket.
A hosszú beállításokban
kibontakozó, Dogma-stílben alulvilágított jeleneteket szemlélve semmiképp sem a
filmtörténet vidámabb darabjai ötlenek fel a nézőben. A Köszönöm, jól! előképeit inkább Tarr Béla korai szociodrámái,
Robert Altman sokszálú mozaikfilmjei és a kortárs román mozi jeles alkotásai
között kereshetjük. Noha az ábrázolt sorsképletek egyetemesek, az átható
kelet-európai depresszió az utolsó füstszagú faliszőnyegen is érezhető – az
első perctől kezdve tudjuk, hol járunk. Abban a hétköznapi purgatóriumban, ahol
egy családi vitában pillanatok alatt húsbavágóan kegyetlen, visszavonhatatlan
mondatokat vághatnak egymás fejéhez a magukból kikelt rokonok, és ami akkor sem
igen lenne elviselhetőbb, ha éppen nem sújtaná gazdasági válság a vidéket. A
kihűlő érzelmek és szétcsúszó életek erős színészi pillanatokat eredményeznek,
a ragyogó szereplőgárdából talán a kidobott férjet alakító Mokos Attila
emelhető ki külön. Számos erénye mellett Prikler elsőfilmje kijózanítóan hathat
a magyarországi néző számára, amennyiben viszonylag problémamentesnek mutatja a
szlovák-magyar viszonyt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi
kérdés mit sem számít, ha az emberi együttélés alapjaiban bizonyul
lehetetlennek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 471 átlag: 5.41 |
|
|
|
|