|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
FesztiválProvinciaRokon a humuszbanNagy V. Gergő
A Provinciában a
múlt és a másik ember egyaránt idegen.
„Szerinted engem is a kocsimmal együtt
fognak elföldelni?” – kérdi Ottó, az egyszeri áruszállító sofőr a
vendéglátójától, miután lerobbant furgonjával egy régészeti ásatáson ragadt. Ez
a múlt és identitás nélküli, együgyűen a világra révedő férfi (Orosz Ákos)
érdeklődve kóvályog keresztül a régésztelepen és mintha a kihantolt
csontvázakban önmagára ismerne: az egyiknek csak egy saruja, a másiknak egy
fogatos kocsija van, miként Ottó is csupán egy furgonnal rendelkezik, és
vélhetően utána sem marad majd sokkal több ennél. És a rezervált múltkutatók
nagyobbára éppolyan óvatossággal kezelik ezt a tesze-tosza jövevényt (kivétel:
egy függőágyban duzzogó, morózus hippi), mint amivel földben talált csontokat
tisztogatják.
Kárpáti György Mór
korábbi kisfilmjeihez (Éjfél, Erdő) hasonlóan egy bávatag kívülálló
nézőpontjából meséli el az ismeretlennel való találkozás zsebkendőnyi sztoriját
és a visszafogott, melankolikus hangfekvés vagy a kimért, precíz ritmus is az
előzményeket idézi. De a Provincia az
idegenség és a világba vetettség témájáról jóval komplexebb módon tudósít. Az
ásatáson földre pottyant űrlakóként kószálgató sofőr nem csupán a közvetlen
környezetében mutatkozik menthetetlenül különállónak, de a régmúltra és az
elhantoltak nemzedékeire is áthidalhatatlan távolból csodálkozik rá –
földönkívüli tehát kettős értelemben, hétköznapi idegensége időbeli, vertikális
dimenziót kap (és ezt nagy kifejezőerővel és szelíd humorral közvetítik Hartung
Dávid mélységben komponált totálképei a föld felé fordulók között császkáló
férfiról). A világgal kapcsolatba lépni igyekvő sofőr ásót ragad a szakképzett
régészek között, de hiába talál egy műtárgyat a humuszban, nem tarthatja meg –
miként a macskaszemű régészlánnyal (Fátyol Hermina) is éppen hogy csak sikerül
összemosolyogni. Kárpáti szép, markáns, míves rövidfilmje mintha azt sugallná,
hogy évezredekhez mérhető távolság, szinte földtörténeti korszakok választanak
el minket egymástól – de a kapcsolat kísérlete (legalábbis a zárókép tanúsága
szerint) mégsem hiábavaló.
PROVINCIA – magyar,
2014. Rendezte és írta: Kárpáti György
Mór. Kép: Hartung Dávid. Vágó: Duszka Péter Gábor. Zene: Ensemble De Organographia, Kristóf Marci, Szabó Bálint. Szereplők: Orosz
Ákos (Ottó), Fátyol Hermina (lány),
Gőz István, Péter Benjámin. Gyártó: Mirage Film Studio / Színház- és Filmművészeti Egyetem. 22 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 400 átlag: 5.51 |
|
|
|
|