KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szívzűr

Gelencsér Gábor

Magyar, 1981. Rendezte: Böszörményi Géza. Szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.

Régi korok filmjeinek dvd-kiadása jó alkalmat nyújthat arra, hogy lemérjük, mi marad eleven az egykori élményből, s mi az, aminek inkább csak kortörténeti értéke van. Különösen igaz ez a kánonon kívül eső, kevéssé klasszicizálódott filmek esetében, illetve a filmtörténet köztes homályzónájában születő alkotásoknál. Böszörményi Géza harmadik játékfilmrendezése, a Szívzűr ebbe a körbe tartozik. A forgatókönyvíróként jegyzett, Gyarmathy Lívia által rendezett Ismeri a Szandi mandit? (1969) a groteszk látásmód modernista stílusú megfogalmazásával filmtörténetet írt; első önálló rendezése, a Madárkák (1971) groteszk líráját nem szárnyalták túl a későbbi filmek. Az alkotópáros közös munkája, a Recsk 1950−53 (1988) a múltfeltáró dokumentumfilmek egyik legbátrabb és legmegrázóbb darabja lett. Az 1981-ben készült Szívzűr egy átmeneti korszak jellegzetesen átmeneti munkája: a dokumentarizmus már túllépett a Budapesti Iskola zenitjén, de még nem érkezett el a történelmi dokumentumfilmek ideje; a szerzői stílus radikális formát öltött, miközben egyre nagyobb teret követelt a jól szabott akadémizmus.

A helyzet- és jellemkomikumra épülő vígjáték műfaját átitatja az alkotó szerzői látásmódja; a társadalmi szatíra rendszerkritikája helyett inkább a groteszk figurákra figyelünk; a poénra kifutatott anekdotikus történetben fontos szerepet játszanak az eseményeket meg-megállító életképek. A film bemutatójának emberöltőnyi távlata pedig még nem olyan távoli, hogy ne volna ismerős a kicsinyke falu hétköznapi világa – de ez már nem feltétlenül a filmen múlik.

Azon is, persze, s itt érhetők tetten a Szívzűr maradandó értékei. A falusi körorvos küzdelme a kisszerűséggel mérhetetlenül szomorú és felemelő. Szomorú, mert a korrupt, kiábrándító falusi (meg fővárosi) élet őt is menthetetlenül bedarálja. És felemelő, mert ideig-óráig munkál benne − ahogy a környezetében is − a változtatni akarás vágya, a remény egy jobb életben. S ennek az eleve kudarcra ítélt küzdelemnek, ezeknek az esendő hősöknek – ahogy Fazekas Eszter és Moldován Márton negyedórás portréfilmjének címe nevezi a Böszörményi-oeuvre szereplőit − vannak emlékezetes pillanatai. A késő Kádár-kor tipikus alakjainak és társadalmi mechanizmusainak karikaturisztikus bemutatása helyett ezek az időtlenné emelt groteszk epizódok a film valóban maradandó értékei. Trabant – dallamkürttel; csöpögő orrú páciensek és egy olvadó hóember képi ríme; a kerékpárján hegedülő muzsikus, aki csak addig hagyja abba a zenélést, amíg a kanyarban akkurátusan indexel. S ebbe a körbe tartozik a film metaforikus főhőse Jiří Menzel alakításában. Ő a tetőről kíséri figyelemmel a gyarló eseményeket, s noha leginkább lezuhan, és a lábát töri, ám egyetlen egyszer repülni is képes… Holttestét érthetetlen módon a házától jókora távolságban találják meg. A film ezt a rövid repülési szakaszt célozza meg – saját zuhanásának melankolikus belátásával.

Extra: Esendő hősök (MaNDA, 2014, 16’)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11739