|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzívzűrGelencsér Gábor
Magyar, 1981. Rendezte: Böszörményi Géza. Szereplők: Máté Gábor, Udvaros Dorottya, Jiří Menzel, Básti Juli, Pogány Judit. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.
Régi korok filmjeinek dvd-kiadása jó
alkalmat nyújthat arra, hogy lemérjük, mi marad eleven az egykori élményből, s
mi az, aminek inkább csak kortörténeti értéke van. Különösen igaz ez a kánonon
kívül eső, kevéssé klasszicizálódott filmek esetében, illetve a filmtörténet
köztes homályzónájában születő alkotásoknál. Böszörményi Géza harmadik
játékfilmrendezése, a Szívzűr ebbe a
körbe tartozik. A forgatókönyvíróként jegyzett, Gyarmathy Lívia által rendezett
Ismeri a Szandi mandit? (1969) a
groteszk látásmód modernista stílusú megfogalmazásával filmtörténetet írt; első
önálló rendezése, a Madárkák (1971) groteszk
líráját nem szárnyalták túl a későbbi filmek. Az alkotópáros közös munkája, a Recsk 1950−53 (1988) a múltfeltáró
dokumentumfilmek egyik legbátrabb és legmegrázóbb darabja lett. Az 1981-ben
készült Szívzűr egy átmeneti korszak
jellegzetesen átmeneti munkája: a dokumentarizmus már túllépett a Budapesti
Iskola zenitjén, de még nem érkezett el a történelmi dokumentumfilmek ideje; a
szerzői stílus radikális formát öltött, miközben egyre nagyobb teret követelt a
jól szabott akadémizmus.
A helyzet- és
jellemkomikumra épülő vígjáték műfaját átitatja az alkotó szerzői látásmódja; a
társadalmi szatíra rendszerkritikája helyett inkább a groteszk figurákra figyelünk;
a poénra kifutatott anekdotikus történetben fontos szerepet játszanak az
eseményeket meg-megállító életképek. A film bemutatójának emberöltőnyi távlata
pedig még nem olyan távoli, hogy ne volna ismerős a kicsinyke falu hétköznapi
világa – de ez már nem feltétlenül a filmen múlik.
Azon is, persze, s itt
érhetők tetten a Szívzűr maradandó
értékei. A falusi körorvos küzdelme a kisszerűséggel mérhetetlenül szomorú és felemelő. Szomorú, mert a korrupt,
kiábrándító falusi (meg fővárosi) élet őt is menthetetlenül bedarálja. És
felemelő, mert ideig-óráig munkál benne − ahogy a környezetében is − a
változtatni akarás vágya, a remény egy jobb életben. S ennek az eleve kudarcra
ítélt küzdelemnek, ezeknek az esendő
hősöknek – ahogy Fazekas Eszter és Moldován Márton negyedórás portréfilmjének
címe nevezi a Böszörményi-oeuvre szereplőit − vannak emlékezetes pillanatai. A késő
Kádár-kor tipikus alakjainak és társadalmi mechanizmusainak karikaturisztikus bemutatása
helyett ezek az időtlenné emelt groteszk epizódok a film valóban maradandó
értékei. Trabant – dallamkürttel; csöpögő orrú páciensek és egy olvadó hóember
képi ríme; a kerékpárján hegedülő muzsikus, aki csak addig hagyja abba a
zenélést, amíg a kanyarban akkurátusan indexel. S ebbe a körbe tartozik a film
metaforikus főhőse Jiří Menzel alakításában. Ő a tetőről kíséri figyelemmel a
gyarló eseményeket, s noha leginkább lezuhan, és a lábát töri, ám egyetlen
egyszer repülni is képes… Holttestét érthetetlen módon a házától jókora
távolságban találják meg. A film ezt a rövid repülési szakaszt célozza meg – saját
zuhanásának melankolikus belátásával.
Extra: Esendő hősök (MaNDA, 2014, 16’)
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 375 átlag: 5.41 |
|
|
|
|