|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA házmesterKovács Kata
Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre
Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de
Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard),
Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 97 perc.
A főként
könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou,
Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak
emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a
melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor
történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a
kallódó, mihaszna főhős.
Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba
keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál
embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A
zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave
Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók,
megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind
mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság,
kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre
ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi
lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat
valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket.
Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz
hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát
helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol
a sok borúért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 254 átlag: 5.81 |
 |
|
|
|
