|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzuper-HipochonderKránicz Bence
Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany
Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert),
Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó:
Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált.
107 perc.
Ha a
kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen
tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban
kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is
feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder
immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem
törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen
betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az
életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai
diktatúrából szökött ellenállóval.
Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak,
hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos
és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként
működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt
váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a
romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte
mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a
regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a
tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl
hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt
szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor
lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain
végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más,
mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 195 átlag: 5.25 |
|
|
|
|