|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziRóma körülBaski Sándor
Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta:
Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La
Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
93 perc.
Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes
imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői
utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia
epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi
nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó
szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70
kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata,
kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot
teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő
rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és
zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen
pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő
tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti
össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az
értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és
ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése
önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta
dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az
Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak
megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat
alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás
játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind
a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 332 átlag: 5.47 |
|
|
|
|