|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziOculusVarga Zoltán
Oculus – amerikai, 2013.
Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael
Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton
Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó:
Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p
A tükör mindig is megkülönböztetett
figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják
előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s
démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben
villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj
történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a
szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok
óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas
víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.
A nagymúltú motívum
újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt
élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító
szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény
előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet
eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a
hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes
momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a
szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban,
amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus
gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről,
a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A
főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus:
a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az
elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen
reflektálnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 225 átlag: 5.4 |
|
|
|
|