|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tengerre várvaSepsi László
V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.
Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt
tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint
hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az
ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a
kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem
egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel
(hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében
egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és
ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára
keresztülvonszolja a sivatagon.
Khudojnazarov sikerrel
ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és
az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt
hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített
odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ
– és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel
együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező
felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a
kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így
megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak,
valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami
hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük
ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a
külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott
sivatag látványa.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 174 átlag: 5.91 |
|
|
|
|