|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA holocaust a lengyel filmbenSzexterápiaKovács Bálint
The Little Death – ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Josh Lawson. Kép: Simon Chapman. Zene: Michael Yezerski. Szereplők: Bojana Novaković (Maeve), Ben Lawson (Glenn), Josh Lawson (Paul), Damon Herriman (Dan). Gyártó: Head Gear. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.
Egy maga is egyre rosszabbul
halló jelnyelvi tolmács feszengve közvetít a demens anyukáját
szextelefon-szolgáltatása bevételeiből ápoló call-girl és a legalább minimális
szexuális élvezet érdekében még a megalázó szituációt is vállaló siketnéma srác
között: a remek helyzetkomikum, a kiszolgáltatottság és egymásra utaltság
megkapó ábrázolása, meg az obszcenitásba csomagolt költőiség ilyen kiváló
elegye miatt már önmagában érdemes volt leforgatni és megéri megnézni a Szexterápiát: Annak ellenére, hogy az
ausztrál koituszkomédia a fent leírt utolsó epizódon kívül voltaképpen semmi
újat nem tesz hozzá a jól ismert sablonhoz, amelyben különös szexuális
vágyakból és gyakorlatokból kiindulva bomlik ki egy-egy pár minden krízise,
öröme vagy leküzdendő problémája, és amelynek legutóbbi képviselője a kanadai Variációk szexre (Young People Fucking) volt.
Mert
persze valójában nem a szexről szól a Szexterápia
(sokatmondó, hogy szeretkező párokat is alig látni benne, és még a
korhatárbizottság előtt sem nagyon kell pironkodnia Josh Lawson
író-rendezőnek): a különféle szexuális preferenciák inkább komoly
párkapcsolati-lélektani változások katalizátorai. Például a szomnofiliás férfi
valójában nem szexuális élvezetet talál alvó felesége látványában, hanem
ráébred, hogy csak ilyenkor érezheti magát embernek a túl kritikus és lenéző
asszony mellett; ahogy a szerepjátékba belefeledkező férfiről is kiderül, hogy
nemcsak a szex, hanem az élet is lehetetlen vele.
Az
egymáshoz csak lazán fűződő szkeccsek színvonala egyenetlen: hol eredetiek és
találóak, hol közhelyesebbek az ábrázolt lélektani folyamatok, ahogy a sokszor
egészen frappáns és fekete, máskor igen kifinomult humor is néha a legolcsóbb
komédiák szintjére süllyed – ami sehogyan sem illik a film egyébként mindvégig
tagadhatatlan igényességéhez.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 662 átlag: 5.47 |
|
|
|
|