|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziCsodákForgács Nóra Kinga
Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc. Egy család él valahol a
nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és
mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok
portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második
játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját
tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét
dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem”
film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok
meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a
története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy
ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges
képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a
kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.
A Csodákban az
elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének
ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs
programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality
show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek
vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként
is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és
egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra
Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint
Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.
A csodát Rohrwacher
filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten
tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel:
a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív
gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a
képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett
kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó
ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de
mégis mindenki pontosan ért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 79 átlag: 5.76 |
|
|
|
|