KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio, szeretlek!

Árva Márton

Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc.

Míg két éve csupán a hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte Kubába (Havanna, szeretlek!), most ténylegesen a Cities of Love-franchise vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.

A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát, Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12111