|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziRio, szeretlek!Árva Márton
Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc. Míg két éve csupán a
hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte
Kubába (Havanna, szeretlek!), most
ténylegesen a Cities of Love-franchise
vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást
tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori
vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film
elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az
egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett
egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi
művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási
modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a
kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.
A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott
szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re
nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire
hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli
látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good
életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt
Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a
turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező
hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd
Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát,
Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való
párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú
elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző
képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után
Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 179 átlag: 5.59 |
|
|
|
|