|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziKéjlakVarró Attila
The Loft – amerikai, 2014. Rendezte: Erik Van Looy. Írta: Bart De Pauw művéből Wesley Strick. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: John Frizzell. Szereplők: Karl Urban (Vincent), James Marsden (Chris), Wentworth Miller (Luke), Eric Stonestreet (Marty), Matthias Schoenaerts (Philip). Gyártó: Anonymous Content / Woestijnvis. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc. Az antwerpeni thriller-rendező Erik Van
Looy eddigi életművében minden lehetőt megtett azért, hogy hazája filmgyártását
összepárosítsa Hollywooddal: a Shades-ben
maga Mickey Rourke próbált filmet rendezni egy hírhedt belga sorozatgyilkos
rémtetteiből, az Alzheimer-ügy
amnéziás bérgyilkosa John Woo és Michael Mann szerelemgyermekeként sújt le a
helyi kiskirályokra, a 2008-ban példátlan kasszasikert hozó Loft pedig mintha csak Fincher és Neil
LaBute férfitársaságát teleportálta volna át kiglancolt Schelde-parti
tetőlakásába. Öt régi barát, csupa sikeres házasember, egy felvágott csuklójú
női hullát talál a félrelépéseik számára közösen fenntartott legénylakásban: a
kollektív feladat nem csupán a tettes személyének megtalálása, de a köztük
fennálló erőviszonyok tisztázása is – a menő alfahím, a jóképű intellektüel, az
érzékeny hősszerelmes, a nagyszájú gennyláda és a brutális bunkó percről percre
átrendeződő küzdelmében szétrepesztve a „bros
before hos” nemes férfilojalitásának roskatag keretét.
Van Looy filmjének
álomgyár-kompatibilitását mi sem jelzi jobban annál, hogy a 2010-es holland
remake után alig egy évvel az óceán túlpartján is megrendezhette sikerdarabját,
ami szinte szó szerint követi az alapfilmet, csupán a holland verzió nyomán
feszesebb tempóban és dögösebb csajokkal (bár jóval kevesebb fedetlen
kebellel). A Kéjlak túlbonyolított
flashback-szerkezetével, rekordmennyiségű vörös heringjével és gyanúsítottjával
(a megcsalt nejektől az építőipari maffiáig terjedő listáról kizárólag a Fehér
Ház vécés nénije hiányzik), csavaros feszültség-dramaturgiájával, valamint
megduplázott rejtélyével (a film feléig az áldozat személye is talány) a
mostanság mellőzött krimi műfaján végzi el az ezredfordulós felturbózást, ami
egyfajta zsánerbravúrrá is tehetné a művet, ha a finálé végső megoldásában nem
esne darabjaira az odáig féltő gonddal barkácsolt történet, logikátlanná téve
bűntényt és motivációt egyaránt (kulcsszó: boncolás!). Ez a kéjlak már
Antwerpenben is hibás alapanyagból felhúzott, hivalkodó pozőrfészek volt, New
Orleansba helyezve mindössze megtalálta eredeti helyét a hollywoodi arcosok
klubjában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 119 átlag: 5.1 |
|
|
|
|