|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziŐrült szerelemKolozsi László
Amour fou – osztrák, 2014. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Christian Friedel (Heinrich), Birte Schnoeink (Henriette), Stephan Grossman (Vogel), Katharina Schüttler (Sophie). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc. Különös és csodálatos
kincse a német irodalomnak Heinrich Kleist levelezése. Kleist világfájdalma az
1811-es esztendőben ér csúcsára. Magát elveszett, gyötrődő embernek írja le, az
életet teljesen értelmetlennek. Ez a végsőkig fokozódó depresszió önpusztításra
indítja. A halálhoz társat keres, és Henriette Vogel, az érzékeny, nem túl okos
asszonyka, ideális társnak mutatkozik. Kleist persze a szerelem tökélyre
fejlesztését is látni szeretné a kettős halálban, ám Henriette motivációja
elsősorban a betegsége: tumort mutatnak ki nála az orvosok.
Félő volt, hogy Kleisthez
méltatlan film születik e rendkívüli irodalmi kincsből. Ám Jessica Hausner munkája legalább olyan
hatásos és nyomasztó, mint maguk a levelek. Lélektani horrorja merev
állóképekből áll össze: a féltucatnyi, ritmikusan ismétlődő helyszíneken
(folyópart, budoár, háló, fogadószoba klavírral) az érzelmeiket rejtő,
visszafojtó szereplők mereven állnak. A kamera legfeljebb svenkel, a merev
jeleneteket vágás is alig zavarja meg. Mintha egy 1915-ös némafilmet látnánk.
Ez az igazi és vad és német romantika, ennek a drámának minden szereplője küzd
érzelmeivel, vívódik, ugyanakkor semmit sem mutat belőlük. Ennek köszönhetően
úgy érezzük, minden szereplő fortyog, és szinte várjuk, hogy legalább egy
ordítással, egy szemrehányással, kiengedje a gőzt. De egyik sem teszi.
Christian Friedel és a Henriettét adó Birte Schnoeink, éppen ettől a
visszafojtott erőtől, a kirobbanás elodázásától lesznek annyira szuggesztívek.
A kettős gyilkosság hátborzongató, fájdalmas, téli jeleneténél, a történet
megdöbbentő záróakkordjánál (melynek, sajnos van valóságalapja), csak a
kislány, Henriette kislányának jelenléte dermesztőbb. Az, ahogy ő is megtanulja
egy Mozart dalt játszva az elfojtást. Ahogy megtanulja elnyomni magában az
előtörni készülő állati üvöltést. Kevés hidegebb film készült, mint ez az Őrült szerelem. Szerelmesfilm: könnyek
és csókok nélkül.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 208 átlag: 5.37 |
|
|
|
|