|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hangokMargitházi Beja
The Voices – amerikai, 2015. Rendezte: Marjane Satrapi. Írta: Michael R. Perry. Kép: Maxime Alexandre. Szereplők: Ryan Reynolds (Jerry), Gemma Arterton (Fiona), Anna Kendrick (Lisa), Jacki Weaver (Dr. Warren). Gyártó: Mandalay Vision / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.
Az önéletrajzi Persepolis folytatását, de Babe-féle
családi vígjátékvonalat se vizionáljon senki Marjane Satrapi legújabb, beszélő
állatszereplőiről A hangok címet kapó
vállalkozásával kapcsolatban. A hazájából tinédzserként Bécsbe menekített, majd
mégis Teheránban tovább tanuló iráni forgatókönyvíró és rendező életművében
első ránézésre talán nehéz a folytonosságot meglátni, de az üdítően eredeti,
fekete-fehér coming of age animációra
(2007), majd a szintén Vincent Paronnaud-al közösen írt és rendezett
melankolikus-ironikus, egy zeneszerző utolsó hetéről szóló Szilvás csirkére (2011)
épp úgy jellemző a súlyosabb témák, műfajtól független, szürreális-komikus
kibontása, mint a sötét tónusokban, gyomorforgató és vicces(nek szánt)
jelenetekben egyaránt bővelkedő A hangokra.
Az amerikai debütfilm
hőse az ártalmatlannak tűnő, visszafogott és udvarias Jerry Hickfang egy olyan,
lámpatesteket és csaptelepeket gyártó kisvárosi cégnél dolgozik szorgalmasan,
ahol az árumozgatók is rózsaszín munkaruhában tologatják a precízen csomagolt
és felcímkézett fürdőkádakat a pontosan megfelelő méretű teherautókba.
Pszichológusa tanácsa ellenére azonban mellőzi a gyógyszereit, így mikor
véletlenül mégis összejön a randi az áhított szexi, angol könyvelőlánnyal, az
éjszakai autózás közepén szélvédőbe vágódó szarvas agóniája a szégyenlős fiúból
kihozza a Norman Bates-t, és Jerry bárgyú arccal, kényszeresen azt teszi, amire
gyerekkori traumája predesztinálja. Később a helyzet tovább romlik, amint a
Jerry fejében létező, kényszeres idill és a prózaian lepukkant valóság között
egyre szélesedik a szakadék, nő a Tupperware dobozokba miniciózusan elosztott
testrészek és belső szervek, valamint a hűtőben állomásozó beszélő fejek száma.
Kár, hogy ez a szürreális-abszurd fekete-komédia, pszicho-horror vígjáték nem
tudja eldönteni, hogy leginkább mi szeretne lenni, ezért olyan szinten hullik
atomjaira, hogy azt a remek formában lévő Ryan Reynolds, és a hangján
megszólaló, démoni–angyali macska–kutya duó sem tudja ellensúlyozni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.98 |
|
|
|
|