|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDConan, a barbár (1982)Pápai Zsolt
Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.
Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy),
felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva
rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét
(Schwarzenegger), John Milius Conanját
gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott
erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű –
banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus,
tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében
azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről
szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor
azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius
munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó
tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az
attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát
tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett
tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem
véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában,
ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából
(lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az
akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen
italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).
A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú
ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi
ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan
Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző
látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet
egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és
leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak
impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még
nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt:
kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a
kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek,
hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a
kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.
Extrák: Audiokommentár John
Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 215 átlag: 5.6 |
|
|
|
|