|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziMagam uraBaski Sándor
Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.
Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási
pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres
gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre
izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is
tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló,
spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő
képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott
kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj”
paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai
próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi
futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén
sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.
Frivol pillanatai ellenére az alapos
önvizsgálat a Magam urában sem marad
el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek,
beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi
cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult
házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever
leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is
reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a
triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem
történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura
számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító
utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után
ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez
a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 175 átlag: 5.83 |
|
|
|
|