KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tizedes meg a többiek

Lakatos Gabriella

Magyar, 1965. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.

Ha fel akarjuk idézni azon rendezőket, akik karrierjüket 1945 előtt kezdték, de a háború után is a filmgyártás aktív résztvevői maradtak, olyan neveket sorolhatunk fel, mint Gertler Viktor, Bán Frigyes, Kalmár László vagy Keleti Márton. Utóbbi 1945 előtt olyan filmeket forgatott, mint A torockói menyasszony, a Viki, a Borcsa Amerikában vagy A harapós férj. 1965-ös filmje, A tizedes meg a többiek nagy sikerének egyik oka, hogy Keleti az 1945 előtti vígjátékhagyományból merített ihletet hozzá.

Az alkotók tervei – illetve Dobozy Imre forgatókönyve – szerint eredetileg drámai és komolykodó partizánfilmnek induló, de végül Szász Imre átdogozott szkriptje alapján elkészült Tizedes a szerelmi szál teljes mellőzésével, valamint a háborús tematika vígjátéki bemutatásával ugyan markánsan eltér az 1945 előtti korszak vígjátékaitól (a Horthy-korszakban a háborús tematika kizárólag melodrámai hangszereléssel volt bemutatható), más elemeiben viszont erősen kapcsolódik ahhoz. Az 1945 előtti vígjátékok örököse, nemcsak azok klasszikus típusainak megidézése miatt (a lakájtól kezdve a viharos események közepébe helyezett, de nagy ellenállóképességű kisember figuráján keresztül a másik oldalon álló, gőgös, pökhendi, ezért bűnhődésre ítélt felettesekig), hanem a dramaturgiája miatt is, lásd a véletlenek fontosságát vagy a szerepcsere-motívum kiaknázását.

Utóbbival van összefüggésben a talán legfontosabb elem. Keleti párhuzamos sorsok egész hadosztályát felvonultató partizánkomédiáját az identitáscserét markánsan tematizáló álcamotívum jellemzi, mely az 1945 előtti vígjátékokban ugyancsak meghatározó volt (Meseautó; Barátságos arcot kérek; A címzett ismeretlen; Segítség, örököltem; A hölgy egy kissé bogaras). A tizedes meg a többiek hősei a széljárásnak megfelelően változtatják identitásukat a túlélés érdekében, legyen szó Molnár Ferenc tizedesről (Sinkovits Imre), a katonaszökevény Gálffy Eduárdról (Darvas Iván), Szíjjártó István szökött kommunista munkaszolgálatosról (Pálos György), Grísáról, a sebesült orosz bakáról (Cs. Németh Lajos) vagy Jóskáról, a fiatal autószerelő segédről (Iglódi István). A felöltött gúnyák és a felvett pózok aszerint cserélődnek, hogy viselőik éppen németek vagy oroszok, katonák vagy civilek, vezetők vagy beosztottak, szolgák vagy arisztokraták szerepébe kénytelenek bújni. Az álcamotívum nem csak az 1945 előtti és utáni korszak közti tematikus folytonosságot jelzi, emellett igen pontos képet ad a Horthy-korszak Magyarországáról is, ahol nem csupán az érvényesülés, de akár a túlélés záloga is az identitással történő ügyeskedés volt, békében és háborúban egyaránt. Sokatmondó Gálffy Eduárdnak, az 1945 előtti öngyilkos hajlamú melodrámai hősöket idéző figurának az elkeseredett felkiáltása, mellyel a sokadik átöltözést kommentálja: „Ez Magyarország!… átöltözünk… mindig csak átöltözünk!”

Extrák: Sinkovits Imre A tizedes meg a többiekről beszél egy 1983-as interjúrészletben, valamint híradó tudósítás az 1965-ös Játékfilmszemléről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12274