KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vörös Hadsereg

Pápai Zsolt

The Red Army – amerikai, 2014. Rendezte: Gabe Polsky. Szereplők: Vjacseszlav Fetyiszov, Vlagyimir Krutov. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 81 perc.

Fennállása hetven éve alatt a Szovjetunió kevés maradandó értéket produkált, ezek egyike a hatvanas évekre összeérő hokiválogatott, melynek tagjai a szellemi apjuknak tekinthető Anatolij Taraszov mester intenciói alapján művészi szintre emelték a játékot, de talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy tisztán művészetként űzték azt. A hetvenes években ugyan pártutasításra elmozdították Taraszovot a szövetségi kapitányi pozícióból, ám a szovjet hoki diadalmenetének nem lett vége, ellenkezőleg: a következő évtized csapata még a Taraszov-éra csodáját is felülmúlta, nem feltétlenül eredményességben, inkább kreativitásban és játékesztétikában. A nyolcvanas dekád szocializmusában a szovjet hokisok egy-egy meccsének élő tévéközvetítése kisebb örömünnepet jelentett az egyre szürkébb hétköznapokban, fellépéseik ugyanis nem egyszerűen sportesemények voltak, de opera- és balett-előadások, cirkuszi attrakciók is. Az 1980-as Lake Placid-i olimpiai döntőben elszenvedett vereség (az akkoriban szenzációszámba menő amerikai győzelem) után a csapat csak acélosabbá vált, és nem egyszerűen végigverte, lehengerelte, de attraktív játékával le is nyűgözte az egész világot. A csapat legjobbjai – Szergej Makarov, Vlagyimir Krutov, Igor Larjonov, Alekszej Kaszatonov, Vjacseszlav Fetyiszov, no és persze a kapus, Vlagyiszlav Tretyak – nevét ma is minden valamirevaló hokirajongó ismeri.

Az orosz emigránsok gyermekeként Chicagóban született, ifjú Gabe Polsky rendező-producer rettentő feladatra vállalkozott, amikor a szovjet hokicsapat sztorijának apropóján kortörténeti vizsgálódásba fogott. Nem egyszerűen sportdokut forgatott ugyanis, a nyolcvanas évek kommunista politikaszervezési mechanizmusairól és hatalomtechnikai trükkjeiről is értekezni kívánt. Utóbbit a szárazan akadémikus modort elkerülve izgalmasan prezentálta, a kortárs amerikai dokufilmes trendekhez odasimulva alkalmazta ugyanis a fikciós filmek narratív elemeit, mindenekelőtt a paranoiathrillerét. Nem akart mindent elmondani, ragyogóan szelektált az anyagok között és jó érzékkel válogatott archívokat, továbbá az is remek döntésnek bizonyult részéről, hogy megtette hősnek Vjacseszlav Fetyiszovot, a zsenik zsenijét, aki a nyolcvanas évek végén a csapatból elsőként lett a kárvallottja az elvtársak gusztustalan hatalomgyakorlási technikáinak, hogy aztán – akkurátus és öntudatos ember lévén – beverjen egy szöget a rezsim koporsójába.

A kettős vállalás, a hokicsapat legendájának felelevenítése és a korskicc-készítés sikerrel járt, pazar dokumentumfilm született, amelynek élvezeti értékét növeli Polsky sosem tolakodó és mindig ízléses – már a nyitánytól megmutatkozó – humora. Többek között éppen ez, a humor, szavatolja, hogy a film mindenkihez szól, azokhoz is, akiknek semmi köze a hoki világához. Hogy ilyen kiváló lett a végeredmény, abban talán Werner Herzognak is van némi része, aki executive producerként jegyzi a művet. Meg persze a Holt lelkek Nyikolaj Gogoljának, akinek öröksége végig ott kísért a filmben.

Extrák: Audiokommentár Gabe Polskyval és Werner Herzoggal, interjú Gabe Polskyval.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12341