|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmy – Az Amy Winehouse sztoriForgács Nóra Kinga
Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.
Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a
legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros
Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című
újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film
éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás
azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen
visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő
pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő
mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal,
munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé,
ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem
a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel
pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.
De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első
fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze
egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és
a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír
felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek
és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második,
nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a
kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó
megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi
felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni,
volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy
hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete
egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a
nézőnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 51 átlag: 5.24 |
|
|
|
|