|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziIrány a bárka!Csiger Ádám
Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.
Darren Aronofsky után
ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese,
illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A
koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a
bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók
szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek
meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek
egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók
vagy a Minyonok címszereplői. A
készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült
áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás
ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky
az egész filmjét építette.
Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek
köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az
állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran
azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás
megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna,
ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell
érnünk a Kis Vukot idézően olcsó
animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is
arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk
hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi
komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az
egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég
arra gondolni, hogy míg az Agymanók
még a Kínai negyedet is megidézi egy
poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a
főszerepben (Láva).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 73 átlag: 5.75 |
|
|
|
|