|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziMiénk a világVarró Attila
We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.
Az elektronikus
tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré
kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood
is beszállt a partiba, hogy a francia Eden
mintájára egy coming-of-age sztoriban
hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci
szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő
parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával,
ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág
terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt
szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a
történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.
Hasonlóan főhőséhez, aki
végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci
önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak
összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén
valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló,
csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó
szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik
meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult
szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az
író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk”
záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak
a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy
csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 49 átlag: 5.53 |
|
|
|
|