KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mr. Robot

A hálózat csapdájában

Pernecker Dávid

A Mr. Robot nem csupán a renitens Facebook-nemzedék tévésorozata, hanem a mindenkori autoritást kritizáló anarchikus techdráma.

Vegyük meg ezt, vegyük meg azt, most akciós. Beszélgessünk a neten keresztül ismeretlenekkel, osszunk meg fényképeket a kutyánkról, az ebédünkről, a nyaralásunkról. Színleljük a kiegyensúlyozottságot, és hessegessük el a kellemetlen gondolatokat. Senki nem irányít minket, nem figyelnek árgus szemek odafentről, a magunk urai vagyunk. Elég azonban megnézni a Mr. Robot első epizódját ahhoz, hogy lássuk azt a számtalan apró hazugságot, amivel etetnek és etetjük önmagunkat. Sam Esmail sorozata rávilágít a jelenvaló rend rendellenességére: társadalmi szerződések, politikai választások, szociális normák, a magunk teremtette vívmányok, hamis próféták és szabályok rabjai vagyunk, és nem múlik el úgy nap, hogy ne próbálnánk meg legitimálni saját jelentéktelen pozíciónkat a társadalomban, és a társadalmat formáló hatalmi rendekkel szemben.   

Aki pedig tisztában van mindezzel, annak nincs keresnivalója a mindennapok szociális közegeiben, mert a tettetés kínja menthetetlenül kiül az arcára. A társas lét számkivetettjeként Elliot (Rami Malek), az aszociális drogfüggő hackerzseni így tengeti életét. Nappal a világ legnagyobb és leggonoszabb techvállalatát védi webtámadásoktól, éjszaka viszont – amolyan sötét lovagként – egy szál laptoppal teszi tönkre gonosztevők életét. Elliot dühét és magányát csak a prosztézisként funkcionáló számítógép segítségével tudja kifejezni. Szociális kapcsolatokat csak munkatársainak, ismerőseinek, és prédáinak általa feltört adatlapjaival tud kialakítani, ha viszont egy hús-vér emberi lény hozzáér, ijedten összerezzen. Fél az emberi megnyilvánulásoktól, mert a kelleténél többet lát abból, ami meghatározza azokat (ezért is tompítja magát morfiummal). A modern kapitalizmus, a technokráciák, a nagy testvérek szemfedeleit ő már lekapta magáról, célja pedig pontosan az, hogy a bebutítottak is újra, szabadon lássanak. Mikor azonban egy földalatti hackercsapat vezetőjének – a Christian Slater által alakított Mr. Robot – kiválasztottjaként mozgásba hozza világmegváltó céljait, kiderül, hogy sok minden nem az, aminek hitte, aminek hittük.

Elliot képzeletbeli társának (aki a néző maga) címzett narrációja bámulatosan félrevezető, a sokszor látott elbizonytalanított narrátorokhoz képest azonban sokkal személyesebb. Elliot hozzánk beszél, reflektál az így kialakult szemlélő-szemlélt viszonyra. Legalábbis egy darabig ezt hisszük. Ahogy viszont Esmail a narratív komplexitás jegyében lebilincselő epizodikus és lineáris cselekménydarabokat fűz össze McGuffinokkal és rejtélyes tévutakkal, úgy válik Elliot karaktere egyre töredezettebbé, úgy hasonlik meg és építi fel magát újra és újra, posztmodern antihősként. Épp ezért egy idő után kérdésessé válik Elliot létezése is.

A Mr. Robot szuggesztivitásának titka Esmail erős képi- és hangi világából is eredeztethető. Passzív terekkel megtömött hideg képeiből nem csak a szereplők közti távolság érződik, hanem valamiféle hallucináció-szerűség is. Az aszimmetrikusságukban ingatag kivágatok sejtelmességét a kubricki szimmetrikus beállítások steril ellentétezése pedig csak tovább fokozza. A jelzetlen időugrások és Elliot meredek víziói pedig beolvadnak a cselekmény fősodrába, ezáltal elbizonytalanítva a látottak kézzelfoghatóságát.

A Mr. Robot nem feltétlenül csak a Facebook-generáció antikapitalista techdrámája. Elliot nem csak a netmámorban felnőtt lázadó és paranoid nemzedék szócsöve, hackercsapatával ugyanis több évtizedes anarchista punk hagyományokat élesztenek újra, azokat Esmail csupán egyesekből és nullákból szőtt hálóba rejti. Elliot társaival nem csupán az aktuális, hanem a mindenkori elnyomás ellen lázad fel. A karakterek motivációit a pénznek, mint a rabsors eredőjének a megszüntetése határozza meg, épp ezért céljuk a pénzbeli adósságok teljes eltörlése. A kontrolt a kontrol eszközének ellehetetlenítésével szüntetnék meg, ami ma infotechnikai ügyeskedésekkel lehetséges, a pénzégetés és a társadalomból való önkéntes kilépések kora ugyanis elmúlt. Esmail azonban vaskos gondolatait nem idealizálja, a didaktikusságtól, a kiáltványszerűségtől pedig pontosan Elliot mentális instabilitásának folyamatos lebegtetésével tud távol maradni.

 

Mr. Robot – amerikai tévésorozat, 2015. Rendezte és írta: Sam Esmail. Kép: Todd Campbell. Zene: Mac Quayle. Szereplők: Rami Malek (Elliot Alderson), Charlie Chaikin (Darlene), Portia Doubleday (Angela), Martin Wallström (Tyrell), Christian Slater (Mr. Robot). Gyártó: Universal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12443