|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzcientológia, avagy a hit börtöneSepsi László
Going Clear – amerikai,
2015. Rendezte: Alex Gibney. Írta: Lawrence Wright könyvéből Alex Gibney. Kép:
Samuel Painter. Zene: Will Bates. Gyártó: Jigsaw Productions. Forgalmazó: magyarhangya.
Feliratos. 119 perc.
A Gernsback-kontinuum című William Gibson-novella fotós főhőse azt a
feladatot kapja, hogy készítsen képeket a harmincas években épült futurisztikus
épületekről, ám munkája során rádöbben, hogy az a jövő, amit a korszak sci-fi
ponyvái elképzeltek, afféle virtuális térként fellelhető a jelenben. Hasonló
élmény sejlik fel Alex Gibney bőséges mennyiségű archív felvételt használó
dokumentumfilmjét nézve: a Szcientológia Egyházának riefenstahli díszleteiben,
filmsztárokból faragott szentjeiben és a hazugságvizsgálóra emlékeztető
fétiskütyüjében mintha Philip K. Dick egyik lidércnyomása talált volna utat
magának a huszadik század valóságába. A sci-fi ponyvákkal indult L. Ron Hubbard
fantazmagóriáiból jogi machinációk révén vallássá nyilvánított szcientológia
alapító atyjának hála igen eleven kapcsolatot ápol azzal a Gernsback-érával,
amit Gibson is felidéz – kiváltképp a bűbájos Xenu-mítosznak köszönhetően, ami
szerint az emberiség eredettörténetében kiemelt szerepet játszott egy űrbéli
overlord ténykedése. Miközben a kiugrott tagok visszaemlékezéseiből kibomlik a
spirituális piramisjáték története az ötvenes évektől napjainkig, jól
lekövethető, miként vált a minden jel szerint zavart elméjű – és anyagi
motivációktól sem mentes – fantaszta önterápiás szektája mindinkább az elnyomás
és manipuláció legkülönfélébb formáit használó kvázi-erőszakszervezetté. Mintha
egy klasszikusan naiv utópia színeváltozását látnánk: ahogy a korai sci-fi
idealizmusát is lassan legyűrte szkepticizmus és paranoia, úgy faragott az új
vezér, David Miscavige a szcientológiából megfélemlítéssel és agymosással
fenntartott, totalitárius mozgalmat. Gibney filmje azokban a pillanatokban a
legbizarrabb, amikor rátapint, hogyan vált átjárhatóvá a huszadik században
vallás és populáris kultúra – csak itt a „hinni akarok” bon mot-ja után nem egy X-akták
epizód kezdődik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 34 átlag: 5.06 |
|
|
|
|