|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Vadász és a JégkirálynőVarró Attila
The Huntsman Winter’s War – amerikai,
2016. Rendezte: Cedric Nicolas Troyan. Írta: Evan Spiliotopoulos és Craig
Mazin. Kép: Phedon Papamichael. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Chris
Hemsworth (Vadász), Jessica Chastain (Sara), Emily Blunt (Freya), Charlize
Theron (Ravenna). Gyártó: Universal Pictures / Roth Films. Forgalmazó:
Szinkronizált. 114 perc.
Miként a 30-as években Hófehérke indította
el a klasszikus Disney-tündérmesék sorát az Álomgyárban, úgy 2012-ben is a csókra
váró házitündér újjáélesztésével lendült mozgásba az a nagyipari revízió, ami a
kortárs női közönség igényeihez illesztette a nyolc évtized alatt igen csak
megkopott és célcsoportját vesztett zsánert. Míg azonban a komolyabb auteurnek számító Tarsem beérte az
elcsépelt posztmodern felturbózással (Tükröm,
tükröm), a brit elsőfilmes Rupert Sanders hamisítatlan
(mostoha)anyamelodrámává modernizált változata, a Hófehérke és a Vadász egyfajta kifordított Mildred Pierce-ként állította középpontba a férfiakban csalódott,
lánya ifjúsága iránt áhítozó Ravenna királynőt, Hófehérkét pedig bollywoodi
esküvőfinálé helyett inkább egy diadalmas anyagyilkossággal, önálló trónnal és
a partvonalról epekedő férfitekintetekkel jutalmazta.
Tekintve, hogy az időközben eltelt négy év
olyan jövedelmező követőket hozott, mint a Disney feminista kapitulációját
jelentő Demóna, az idei folytatástól
joggal elvárható volt minimum egy biszex Hófehérke királynő, egy törpévé miskárolt
Vadász és Jessica Chastain régen várt akcióhősnővé avatása. Ám a magánéleti
botrányok miatt többször átírt prequel/sequel végül csak az utóbbi igényt
teljesítette – minden más fronton visszahúzódott a hagyományos társadalmi
modell menedékébe: Hófehérke szűzkirálynője helyett egy Hókirálynő frigid
boszorkánya ül a trónon, az újjáéledt Ravenna halovány Demóna-árnyként érdemli ki
jogos büntetését, nőszerelem helyett nővéri szeretet és heteroszexuális románc
(a főhőssé tett Vadász és holtnak hitt hajdani kedvese között) pengeti az
érzelmi húrokat. Az alapfilm trükkspecialistája által rendezett folytatás beéri
annyi saját kommentárral, hogy számos ponton felhívja a figyelmet a mesterséges
képek valóságtorzító és sorsromboló hatására – miközben zavaros, vásári
varázstükre még arra is lusta, hogy legalább rendesen hazudjon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 9 átlag: 7.56 |
|
|
|
|