|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Szocio+FantasyTóth Csaba: A sci-fi politológiájaGalaktikus útikalauz apolitikusoknakSchubert Gusztáv
A társadalomtudós óriási
hátránya a fizikussal vagy biológussal szemben, hogy nem kísérletezhet.
Szerencséjére (szerencsétlenségünkre) megteszik helyette a diktátorok, akik élvezettel
kísérleteznek egész nemzetekkel. A diktátorok kíváncsiságától mentsen minket az
isten, de a történészek vagy politikai elemzők fatalizmusába („minden úgy jó,
ahogy történt, mert másképp nem is történhetett volna”), azért nem kellene
feltétlenül kell belenyugodnunk. „Mi lett volna, ha…? Mi lenne, ha…?” – komoly történész vagy a
politikai elemző ilyet nem kérdez, pedig nagyon is természetes és szükséges
kérdés. Tóth Csaba politológus könyve már pusztán azért is szimpatikus, mert komolyan
veszi a science fiction és a fantasy léha kíváncsiságát a történelem kész
tényeinek alternatívái iránt. Megbecsülésünket tovább növeli, hogy alaposan
ismeri a társadalomtudósok által tudományos szempontból érdektelennek tartott olvasmányokat
és filmeket: a Star Warstól a Star Trekig, Az éhezők viadalától a Dűnéig.
A sci-fi populáris klasszikusait nem azért elemzi, hogy parabolákat, vagy
politikai üzeneteket keressen bennük, a SF képzelt világai mint társadalom-modellek
érdeklik, melyek szinte laboratóriumi körülményeket biztosítanak a társadalomtudósnak.
Fiktív mivoltuk nemhogy nem zavarja a gyakorló politológust, hanem kifejezetten
előnyt lát ebben, a való világ politikusainak megítélését erősen befolyásoló
előítéletek a képzelt társadalmak esetében nem homályosítják el az olvasók tisztánlátását.
A szerző a „tudományos
ismeretterjesztés” jegyében természetesen saját szakmája, a politológia
ismeretanyagát igyekszik közvetíteni, okkal gondolva, hogy a fantasztikum felé
tett kitérő a realitásérzékünknek is jót tesz. Az a Star Wars rajongó, aki Montesquieu-t valószínűleg sohasem olvasna, kedvenc
filmjeiből vett példákból ismerheti meg a hatalommegosztás demokratikus
alapelvét. A Csillagok háborúja
elemzése után nem kétséges többé, jó szándékú diktatúra nem lehetséges: ha „a
törvényhozó, bírói és végrehajtói hatalmat egyaránt Palpatine szenátor
gyakorolja”, az zsarnoksághoz vezet. Kedves Olvasó! Mire e galaktikus
politológia útikalauzt leteszed, nem kérdés többé, hogy „az erő veled van”.
Sch. G.
Athenaeum Kiadó, 2016.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 18 átlag: 5.78 |
|
|
|
|