|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hegedűtanárForgács Nóra Kinga
Tudo
que aprendemos juntos – brazil, 2015. Rendezte: Sérgio Machado. Írta: Antonio
Ermirio de Moraes darabjából Marta Nehrig, Marcelo Gomes és Sérgio Machado.
Kép: Marcelo Durst. Zene: Felipe de Souza. Szereplők: Lázaro Ramos (Laerte),
Kaique Jesus (Samuel), Elzio Vieira (VR), Sandra Corveloni (Alzira). Gyártó:
Gullane Filmes. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos.
112 perc.
Háromféle
hozzáállás létezik a brazil nyomornegyedekkel kapcsolatban. Az egyik a
romantikus: hol máshol születnének katarzissal szolgáló történetek, ha nem
ezekben a városrészekben? A másik a racionális: komplex társadalmi és szociális
problémák testesülnek meg egy-egy lakónegyedben. A harmadik pedig azt mondja:
ha erre jársz, neked nem kedves a saját életed, inkább maradj távol.
A hegedűtanár voltaképpen az az állatorvosi ló, amelyiken mindegyik attitűd
tetten érhető. A középpontban São Paulo Heliópolis nevű favelája áll. Az elnevezés csalóka fény, ez a város egyik legdurvább
nyomornegyede, a napsugár csak tétova bizonytalansággal jut el az ott élőkhöz.
A helyi iskolába járó gyerekeknek az jelenthet felemelkedést, ha az igényeikhez
alkalmazkodó és az életükbe jól illeszkedő tehetségfejlesztő programmal
találkoznak. És van egy fickó, aki vidékről, lentről jött (Brazíliában ez nem
kétórás vonatozást, hanem egy szakadék két peremét jelenti), a szüleinek akar
elsősorban bizonyítani, hogy profi zenekarban fog dolgozni elsőhegedűsként.
Addig is hazudnia kell a főbérlőnek az anyagi helyzetéről, mivel São Paulo
drága város. Nehéz ott megkapaszkodni. Ő lesz – kezdetben kényszerűségből – a
tanár a gyerekek mellett.
Ami a
két mesét egybegyúrja, az egy valóban létező közösség története. A São Paulo-i
OSESP Orchestra a zene erejével integrálja a szegregációban, önként vállalt
vagy kényszerű leszakadásban élő résztvevőit. Mindenki tanul. Egymástól. Nem
feltétlenül a violinkulcs megrajzolását, vagy a helyes hangszertartást, hanem
az egymásért való felelősség vállalását, mert ebből indul ki minden jó dolog,
ha emberekről van szó. Sérgio Machado
filmje ugyan a katarzis felé csábuló módon, de azt mondja: nem halsz bele, ha a
szegénység, a veszőben lévő tehetséges fiatalok felé fordítod a fejed, és
cserébe feladsz valamit. Mert a végén azt a valamit úgy is megnyered. Pont
azáltal, hogy késznek bizonyultál a felelősségvállalásra. Machado munkája
nyilvánvalóan egyszerűsítő és túlzottan optimista, ellenben magában rejti azt a
fájdalmat, amiről megkerülhetetlenül beszélni kell.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 9 átlag: 6.67 |
|
|
|
|