KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Emlékezz!

Nevelős Zoltán

Remember – kanadai-német, 2015. Rendezte: Atom Egoyan. Írta: Benjamin August. Kép: Paul Sarossy. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Christopher Plummer (Guttman), Martin Landau (Max), Dean Norris (John), Jürgen Prochnow (Rudy), Kim Roberts (Paula). Gyártó: Serendipity Point Films / Egoli Tossell Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

 

Az álnéven bujkáló náci háborús bűnös utáni kutatás lerágott csontja adja a thriller-motort az első forgatókönyvét jegyző Benjamin August munkájához, amely egyben a nagyobb múltú, mint jelenű kanadai kultuszrendező, Atom Egoyan legújabb alkotása. Azonban ha ki akarunk emelni valakit az alkotók közül, érdemesebb a főszerepet alakító Christopher Plummert említeni, aki nyolcvanadik évén jócskán túl is hallatlanul aktív időszakát éli pályájának, ezúttal pedig különösen figyelemre méltó, ahogy egymaga viszi el vállán a filmet – noha színésztársai közt is kiválóságok sora (Martin Landau, Bruno Ganz, Jürgen Prochnow) bukkan fel. A színész egy amerikai idősek otthonának súlyos öregkori dementiában szenvedő lakóját, a 90 éves Zev Guttmant alakítja, aki erejét és képességeit azok végső határáig igénybe vevő feladatra vállalkozik. Lakótársa, az auschwitzi haláltábort hozzá hasonlóan túlélő Max levélben megírt utasításait követve elindul felkutatni azt az SS-tisztet, aki felelős családjaik meggyilkolásáért, hogy az igazságszolgáltatást a maga kezébe véve megölje. Fő akadály, hogy az adott néven négy különböző ember él Észak-Amerikában, őket sorban felkeresve kell Zevnek azonosítania a bűnöst.

Plummer alakításában megrozzant fizikai és mentális egészségű hőse elpusztíthatatlan életerővel halad az útján – a Mementót idéző módon a megbízólevelet újra és újra elővéve kell, hogy emlékeztesse magát, ki ő és milyen cél vezérli – egészen a sokkoló fordulatra kihegyezett befejezésig. Noha a nagy csavar hihetősége kérdéses, éppúgy része a film műfaji eszköztárának, mint például a Totál szívásból ismert Dean Norris nácihorror jelenete. A filmet inkább az teszi emlékezetessé, ahogy témáját kezeli, az öregkorral járó korlátok legyőzését. Plummer a nyugdíjas akcióhősök új típusát alkotta meg (referenciapont lehet a másik önbíráskodó aggastyán, Michael Caine Harry Brownja), aki csetlés-botlásával nem sajnálatunkat ébreszti fel, hanem olyan igazi izgalmakkal ajándékoz meg, amiért érdemes megnézni egy filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12807