|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Mozi24 hétNagy V. Gergő
24
Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne
Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia
Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel
(Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film
/ ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
102 perc.
Most
már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek
listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt
annyira kétséges, hiszen a Két anya
drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus
pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24
hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő
rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól,
akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan
döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének
kereszttüzében.
Az
ismert stand-up komikus, Astrid
Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke
Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig
biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak
érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete?
gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült
bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget
állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a
lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel
központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista
álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is
lelkesen elismeri. A 24 hét
példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy
neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és
valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a
sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven
házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust
vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések
szcénái alatt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.71 |
|
|
|
|