|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó királyHuber Zoltán
Birkebeinerne
– norvég, 2015. Rendezte: Nils Gaup. Írta: Ravn Lanesskog. Kép: Peter
Mokrosinski. Zene: Gaute Storaas. Szereplők: Michael Aasen (Birkebeiner),
Anders Dahlberg (Aslak), Asmund Brede Eike (Stale), Elg Elgesem (Frikk).
Gyártó: Newgrange Pictures / Paradox Film 3. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.
A
jeges-kardos kalandok szerelmesei bizonyára értékelni fogják, mikor a vörös
szakállú Kristofer Hivju egy pelenkás trónörökössel a hátán, fejszével a
kézben, síléceken száguldva ront rá a páncélos lovagokra. Bár a norvég középkor
legendás csecsemőmentése arrafelé a nemzeti emlékezet fontos részét képezi, a
kellő háttérismeret és érzelmi érintettség nélkül mi, semleges nézők leginkább
a fagyos skandináv táj egzotikumában gyönyörködhetünk. Hiába kerülünk egy 13.
századi örökösödési háború kellős közepébe, árnyalt karakterek és kellően
kidolgozott drámai konfliktusok híján a főgonosz sötét hatalmi játszmái
ugyanolyan súlytalanok maradnak, mint a „nyírfalábú” felkelők heroikus
önfeláldozása.
A
történet megfilmesítésének elsődleges célja nyilvánvalóan a hazai közönség
szórakoztatása és a hazafias érzelmek felkorbácsolása volt, az összecsapások
tétje és a figurák motivációi a kívülállók számára nem igazán erőteljesek. A
legnagyobb probléma talán mégis az, hogy az alkotók nem tudták eldönteni,
patrióta drámaként, tróntermi thrillerként, látványos történelmi akcióként vagy
gyerekmentő kalandfilmként nyúljanak a témához. Shakespeare-i ihletettségű
forgatókönyvírók, egyéni látásmódú rendezők vagy a vonatkozó műfaji formák
követése nélkül a nemzeti históriák dicső pillanataiból persze ritkán születnek
exportképes filmek. Bár a középkori norvég történelem rajongói világszinten
elhanyagolható célcsoportot alkotnak, a Trónok
harca és a Vikingek sikerei óta a
vad észak romantikája kimondottan piacképes. Innen nézve pedig rögvest
nyilvánvaló, miként kerülhetett nemzetközi forgalmazásba egy elsősorban
lokálisan érvényes filmalkotás. Amikor hősünk könnyes szemét az északi fényre
emeli, a háttérben pedig a királyi csecsemő anyja szomorkás viking népdalt
dúdol, lesznek majd a nézőtéren, akik elégedetten sóhajtanak fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 10 átlag: 5.6 |
|
|
|
|