|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉletem CukkinikéntVarró Attila
Ma vie
de Courgette –
francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből
Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita
Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált.
66 perc.
Bár ezidáig úgy
tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry
Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az
idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében
színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról
sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az
alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb
szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég
gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját
kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével
felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is
találjon a stoptrükk-világban.
A forgatókönyvet
jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor)
eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia
rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs
szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta
jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy
súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként
bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból,
mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami
mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára
eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a
homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely
oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni
szívébe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
|
|
|
|