|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziLegendás állatok és megfigyelésükAndorka György
Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe
Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt),
Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra
Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
133 perc.
Amióta a hollywoodi
filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a
2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a
is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál
indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói
minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az
Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a
mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől,
hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus
vonalába is.
Bár a játékidő
oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és
vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a
narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású,
eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok...
közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa
már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a
mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a
varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző
főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az
elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító
erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul”
belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való
félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A
világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés
pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a
pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig,
mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban
nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 8 |
|
|
|
|