|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziVakfoltBenke Attila
Vakfolt – magyar, 2016.
Rendezte: Slemmer Ádám. Írta: Slemmer Ádám, Varsányi Szabolcs. Kép: Slemmer
Ádám, Pásztor Péter. Producer: Osvárt Andrea. Szereplők: Rábaközi Gergő (Várady
Attila), Réti Nóra (Laura), Benesovits Áron (Gyula), Slemmer Ádám (Wittmann
Zsolt), Bernáth Viktor (Dr. Balogh Zoltán), Kálid Artúr (Külügyminiszter).
Gyártó: Amego Film. Forgalmazó: Amego Film. 89 perc.
Mostanság népszerű a
magyar rendezők körében a honi filmes műfajpalettán hiánycikknek számító
thriller (Víkend, A martfűi rém), amely akár kevés pénzből is kivitelezhető (A vizsga, Szürke senkik). A szerényebb költségvetésű, de kreatív zsánerfilmre
lehetne pozitív példa a szakmán kívülről érkező Slemmer Ádám első
nagyjátékfilmje, a Vakfolt is, ám
sajnos igencsak érződik rajta, hogy nem profik műve.
Várady Attila tehetséges
rendszertervező, akit balesetben megsérült húgával zsarol a CIA-ügynök
Wittmann, hogy segítsen neki és csapatának a szintetikus üzemanyagot
kikísérletező Balogh Zoltán szemében egy nanokamerát elhelyezni a képlet
megszerzése végett. Ahogy az lenni szokott, a sikeres akciót követően Wittmann
magának akarja a dicsőséget, ám Attilának és a bérgyilkos Laurának sikerül
elmenekülnie a véres leszámolás elől a bosszú reményében.
A Vakfolt thrillerklasszikusokat (Szökevény,
Kardhal, Eredet) idéző cselekménye kiszámítható és szinte követhetetlenül
gyors, bár legalább próbál önironikus lenni, minthogy Kálid Artúr
politikusfiguráját leszámítva minden karaktert kora huszonévesek formálnak meg.
Dialógusai azonban hiteltelenek és didaktikusak, a feszengő színészek pedig
képtelenek eggyé válni karakterükkel, gyakran úgy darálják le szövegüket,
mintha egy szóbeli vizsgán felelnének, máskor modorosak, túljátsszák
szerepüket.
Formai szempontból az
igyekezet érezhető, és el kell ismerni, hogy a rendező a rendelkezésére álló
technikai apparátussal a lehető legtöbbet hozta ki a hajmeresztő
akciójelenetekből, még ha a pixeles képi világ rikító színeivel bántja is a
szemet. Van tehát potenciál Slemmer Ádámban mint filmalkotóban, azonban a Vakfolt még inkább hasonlít pár lelkes
filmrajongó YouTube-videójára, semmint egy tehetséges amatőrfilmes profik
világa felé tett első lépésére.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 5 |
|
|
|
|