|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAranyBaski Sándor
Gold
– amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick
Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew
McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua
Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman
Film. Szinkronizált. 121 perc.
Mielőtt
több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős
trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg
túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a
rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított
kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több
földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis
túlzással műfajt teremtett.
Új
rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események
által inspirált Arany is erős
közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai
álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói
vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street
aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai
kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként
definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé
becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a
szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni
milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.
Rendezőként
Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem
közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint
A Wall Street farkasa, vagy aktuális
és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább
csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method
acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 3.8 |
|
|
|
|