|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA szépség és a szörnyeteg Sándor Anna
Beauty
and the Beast – amerikai, 2017. Rendezte: Bill Condon. Írta: Evan
Spiliotopoulos, Stephen Chbosky. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Alan Menken.
Szereplők: Emma Watson (Belle), Luke Evans (Gaston), Dan Stevensen (a
Szörnyeteg) Ewan McGregor (Lumiére), Ian McKellen (Cogsworth). Gyártó:
Mandeville Films, Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary.
Szinkronizált. 129 perc.
Az
elmúlt években a Disney sorra készíti el klasszikus rajzfilmjei élőszereplős
remake-jeit. Kérdés, hogy ezek
hozzáadnak-e a filmélményhez, azaz, hogy a bevételen túl fel tudnak-e mutatni bármit,
ami az újrázás mellett szól. Bill Condon A
szépség és a szörnyetegje ilyen szempontból a sikertelen próbálkozások közé
tartozik. Nem több egy jó beállításokkal felvett, de fantáziátlanul teátrális
és mesterkélt Broadway-musicalnél, amely mellőz minden potenciális önreflektív
vagy játékos elemet. Nem is a dalok nyomják agyon a történetet, hanem a
felszínes koncepció. A mese kulcsfeszültsége az, hogy a körülmények ellenére
sikerül-e közel kerülnie egymáshoz a két főszereplőnek annyira, hogy a lány beleszeressen
az elátkozott hercegbe. Valójában ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolásán áll
vagy bukik minden feldolgozás sikere, és ezt a maga eszközeivel a 1991-es
rajzfilm egészen szépen meg is ugrotta. Az élőszereplős változat viszont
visszavág ebből a fókuszból, hogy helyette sekélyes vulgár-pszichológiával
fejtegesse a szereplők élettörténetét, mintha ez önmagában elég lenne ahhoz,
hogy hipp-hopp egymás karjai közt találják magukat.
Mindezen nem segít, hogy Emma Watson színészi eszköztára sem sokat fejlődött a Harry Potter óta, még a rajzolt Belle
arcjátéka is több érzelmet fejez ki, mint az övé. Persze, ott a kikacsintás, hogy éppen a női
jogi aktivista Watson játssza el a protofeminista Belle-t, de ezen kívül mást
nem tud felmutatni. A szörnyeteg hasonlóan járt, bár Dan Stevens mimikáját a
steril CGI semmisíti meg. A show-t egyértelműen a bájgúnár Gastont alakító Luke
Evans és a haverja lopják el, akik lubickolnak a szerepükben. A film
súlytalanságát pedig jól illusztrálja, hogy a finálét leszámítva egyedül
Evansék jelenetei azok, ahol érezhető színészi jelenlét. A többi csupán
szépséges, papírmasé díszletek és figurák sokasága a színpadon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 5.75 |
|
|
|
|