Mozi

A szépség és a szörnyeteg

Sándor Anna

Beauty and the Beast – amerikai, 2017. Rendezte: Bill Condon. Írta: Evan Spiliotopoulos, Stephen Chbosky. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Alan Menken. Szereplők: Emma Watson (Belle), Luke Evans (Gaston), Dan Stevensen (a Szörnyeteg) Ewan McGregor (Lumiére), Ian McKellen (Cogsworth). Gyártó: Mandeville Films, Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 129 perc.

Az elmúlt években a Disney sorra készíti el klasszikus rajzfilmjei élőszereplős remake-jeit.  Kérdés, hogy ezek hozzáadnak-e a filmélményhez, azaz, hogy a bevételen túl fel tudnak-e mutatni bármit, ami az újrázás mellett szól. Bill Condon A szépség és a szörnyetegje ilyen szempontból a sikertelen próbálkozások közé tartozik. Nem több egy jó beállításokkal felvett, de fantáziátlanul teátrális és mesterkélt Broadway-musicalnél, amely mellőz minden potenciális önreflektív vagy játékos elemet. Nem is a dalok nyomják agyon a történetet, hanem a felszínes koncepció. A mese kulcsfeszültsége az, hogy a körülmények ellenére sikerül-e közel kerülnie egymáshoz a két főszereplőnek annyira, hogy a lány beleszeressen az elátkozott hercegbe. Valójában ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolásán áll vagy bukik minden feldolgozás sikere, és ezt a maga eszközeivel a 1991-es rajzfilm egészen szépen meg is ugrotta. Az élőszereplős változat viszont visszavág ebből a fókuszból, hogy helyette sekélyes vulgár-pszichológiával fejtegesse a szereplők élettörténetét, mintha ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy hipp-hopp egymás karjai közt találják magukat.
Mindezen nem segít, hogy Emma Watson színészi eszköztára sem sokat fejlődött a Harry Potter óta, még a rajzolt Belle arcjátéka is több érzelmet fejez ki, mint az övé.  Persze, ott a kikacsintás, hogy éppen a női jogi aktivista Watson játssza el a protofeminista Belle-t, de ezen kívül mást nem tud felmutatni. A szörnyeteg hasonlóan járt, bár Dan Stevens mimikáját a steril CGI semmisíti meg. A show-t egyértelműen a bájgúnár Gastont alakító Luke Evans és a haverja lopják el, akik lubickolnak a szerepükben. A film súlytalanságát pedig jól illusztrálja, hogy a finálét leszámítva egyedül Evansék jelenetei azok, ahol érezhető színészi jelenlét. A többi csupán szépséges, papírmasé díszletek és figurák sokasága a színpadon.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13199

Cikk értékelése:

szavazat: 4 átlag: 5.75