|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA kertész titkaJankovics Márton
(Rosemari) –
norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart,
Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord
(Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95
perc.
A sötét rejtélyekkel és
bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális
exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen
filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot
igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a
forgalmazónak, hisz A kertész titkában
nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és
országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi
jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem
nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá
söpört történetek.
A cselekmény
középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen
született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy
különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér
szerinti szülők keresésére indulnak. A
kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés
ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a
megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás
traumájával, a Nagykutyában például
egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta
be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők
világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények
között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető
tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a
film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust
beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
|
|
|
|