|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziTulipánlázVarró Attila
Tulip Fever – amerikai-brit,
2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard.
Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane
DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó:
Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.
Alig fél évvel Park
Chan-wook finomművű Szolgálólánya
után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi
négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával,
hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem
éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas
irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett
az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert
váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az
összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.
Az egzotikus vidékek és
témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta
el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb
indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami
tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes
párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a
művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A
gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően
Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva
tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot
meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól
– köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett
kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel
beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások)
immár igen csak távol került a Rosencrantz
és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi
világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené
és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós
képeslap-reprodukciót fényképez belőle.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 8 |
|
|
|
|