KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tulipánláz

Varró Attila

Tulip Fever – amerikai-brit, 2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard. Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.

 

Alig fél évvel Park Chan-wook finomművű Szolgálólánya után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával, hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.

Az egzotikus vidékek és témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól – köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások) immár igen csak távol került a Rosencrantz és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós képeslap-reprodukciót fényképez belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13392