|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA nőkértVajda Judit
Die göttliche Ordnung – német, 2017. Rendezte és írta: Petra Volpe. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: Marie Leuenberger (Nora), Maximilian Simonischek (Hans), Rachel Braunschweig (Theresa), Sibylle Brunner (Vroni). Gyártó: Zodiac Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc. A csillagok állása folytán Svájc hivatalos
nevezése a jövő évi Oscar-gála idegen nyelvű kategóriájában témájához illő
közegbe érkezett. Miközben az Egyesült Államokban Harvey Weinstein után egyre
több színészről és rendezőről derül ki, hogy hatalmával visszaélve szexuálisan
zaklatta beosztottjait (többségében nőket), a világ országaiban dübörög a #MeToo
kampány, hazánkban pedig a színházi világ visszaélési botrányaitól hangos a
sajtó, ez a film tovább árnyalja a nők egyenjogúságának helyzetét.
Petra Biondina Volpe műve
a ‘68 után feltámadt szabadságvágy és szexuális forradalom által teljesen
elkerült, elnyomott svájci asszonyok életét egy konkrét eseten keresztül
mutatja be, és karakterei elég szerethetőek lettek ahhoz, hogy a film ne essen
a didaxis csapdájába. Az 1971-ben játszódó A
nőkért leginkább a Good Bye Lenin!-ére
emlékeztető modorban mutatja be azt a nagybetűs Történelem részévé váló
kisembert, nevezetesen egy vidéki svájci háziasszonyt, aki saját közegében
miniatűr forradalmat indítva akar változást elérni abban az áldatlan
állapotban, hogy a nők cselédek és szexuális tárgyak, sőt félemberek, hiszen
férjük engedélye nélkül még saját sorsukba sem szólhatnak bele.
Mikor Nora rájön, hogy
férje beleegyezése híján nem mehet vissza még részmunkaidőben sem dolgozni,
Ibsen hősnőjéhez hasonlóan öntudatra ébred, és elkezd kampányolni a faluban a
közelgő országos választások kapcsán – ahol arról készülnek szavazni (a
férfiak!), hogy kiterjesszék-e a nőkre is a szavazati jogot. Volpe
forgatókönyve gondoskodik róla, hogy a kissé száraznak tűnő téma megfelelő
drámaisággal és izgalmas történéseken keresztül bonyolódjon, s arról sem
feledkezik el, hogy a szexuális forradalmát mindenkinek saját magának is meg
kell vívnia. Így lesz Nora kis lépése része egy hatalmas ugrásnak, amit
nézőként egyszerre szívmelengető és felemelő követni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|