|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziEszeveszett esküvőKovács Kata
Le sens de la fête – francia, 2017. Rendezte és írta: Olivier Nakache és Eric Toledo. Kép: David Chizallet. Zene: Avishai Cohen. Szereplők: Jean-Pierre Bacri (Max), Gilles Lellouche (James), Jean-Paul Rouve (Guy), Eye Haidara (Adèle), Suzanne Clément (Josiane). Gyártó: Ten Films / Quad / Gaumont. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 115 perc. Az Eric Toledano-Olivier Nakache rendezőpáros
a 2011-es Életrevalókkal vált világsztárrá (melyből 2017-ben
A-listás hollywoodi remake készült The
Upside címmel), elsősorban talán azért, mert a profizmuson túl eddigi
filmográfiájuk kulcsszava az életigenlés, fő témáik pedig a tolerancia és az
esendőség, mindegy, hogy épp ifjúsági tábor lakóiról (Volt egyszer egy nyár),
lebénult, idősödő milliomosról (Életrevalók), vagy egy szenegáli
bevándorlóról (Samba) legyen szó. Az Eszeveszett esküvővel a Volt
egyszer egy nyár könnyed, helyzet- és jellemkomikumra építő világához
térnek vissza, a központban pedig itt sem egy karakterpáros, mint inkább egy
miliő katalógusa áll, rengeteg gyorsan, de gondosan kidolgozott szereplővel és
mellékszállal, valamint feszes időkerettel. Max a rendezvényszervezés
veteránja, hatalmas stábjával egy patinás kastélyban tartott vidéki lakodalmat
visznek, és az esemény során természetesen minden megesik, ami egy
esküvőszervező (hát még az ifjú pár) rémálma.
A film rendezői az Életrevalók
világsikere kapcsán bizonyára megtanultak egyet s mást a szórakoztatóipar fény-
és árnyoldalairól, mostani filmjük ugyanis elsősorban erről kíván beszélni. A
könnyed hangnem mellett jelen van ugyanaz a nagylátószög és a társadalmi
érzékenység, mint a többi filmnél – mintha a Samba nyitójelenetében
járnánk, ahol a kamera az elegáns parti ünnepeltjeitől a háttérben mértani
precizitással dolgozó séfeken át egészen a leghátul mosogató bevándorlókig
pásztáz. Hogy az esküvőszervezésben a vendéglátás és a show biznisz kíméletlen
elvárásrendszere egyesül, és hogy a benne dolgozóktól elképesztő álló- és
tűrőképességet követel, szinte már közhely, az Eszeveszett esküvő a
hiteles és nagyon szórakoztató figuráknak, a sok abszurd helyzeteknek és az
igazán pörgős forgatókönyvnek köszönhetően mégsem fullad unalomba egy pillanatra
sem, a vegytiszta romantika melletti őszinte kiállása pedig – ahogy a
szerzőpáros korábbi filmjeinél megszokhattuk – végül feledteti a benne
megforduló összes klisét és lapos jelenetet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|