|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziÓriáskerékVarró Attila
Wonder Wheel – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Kate Winslet (Ginny), Justin Timberlake (Mickey), Juno Temple (Carolina), Jim Belushi (Humpty). Gyártó: Amazon Studios / Gravier Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 101 perc. Az európai nagyvárosokat érintő koprodukciós
zarándokútját megszakítva idei kötelező filmjében Woody Allen nosztalgikus
kitérőt tett ifjúsága sikerfilmjeinek szülővárosába: ám a Manhattan Central Park-vidéke, az Annie Hall Greenwich Village-e és több Broadway-film után ezúttal
elhagyja a belváros elefántcsonttornyát – Brooklyn óceánparti
vidámpark-negyede, a Coney Island világáért. A színes vattacukrok, húszcentes
dodzsemek és harsány freak-showk „tahó meseországa” már távolról sem a
Bergman-retrospektívek és chiaroscuro planetáriumi randevúk hazája: Allen 21.
századi pályaszakaszához híven ismét a klasszikus Hollywoodhoz fordul ihletért
az európai filmművészet helyett. Újabb Vágy
villamosa-történetében (lásd Blue
Jasmine) olyan 50-es évekbeli melodrámát kerekít, mintha csak Barbara
Stanwyck, Marilyn Monroe és James Dean digitális verzióinak írta volna: az
Eisenhower-Amerika nagy karneváljában egy pincérnőlétből jobb sorsra vágyó,
elvetélt színésznő és húsz évvel fiatalabb buta-szőke mostohalánya küzdenek egy
írói babérokra törő, sármos-rebellis strandőr kegyeiért.
Allen hősei ezúttal nem
csak tragikus vétségüket hordozzák transzparensen a fejük felett (hála az
íróhős tudálékos narrátor-figurájának), de szimbólum-mivoltuk is igen
szembetűnő: a bizonytalan szerzőalteregó tépelődése a mély emberi drámák
lehetőségét magában hordozó színésznő és a közönségcsalogató eye-candy között roppant súlyos, bár nem
túl eredeti alkotói dilemmát jelez – dönteni kell-e művészet és szórakoztatás
között vagy netán lehetséges egy édeshármas, amelyben élvonalbeli színésznők
töltik meg élettel a kliséfigurákat és Vittorio Storaro ecsetjével festik a
neonfényes vurstli-képeket. A végkimenetel kettős kudarcot sejtet, maga a film
szinte kezdettől ugyanezt bizonyítja. Ezzel együtt az Óriáskerék a kortárs Allen-pálya egyik legnézhetőbb opusza, hála a
közreműködők igyekezetének és a korabeli helyszín örömteli, erős
atmoszférájának – lehet, hogy a szerzői univerzum mind jellegtelenebbé tágul,
de Brooklyn szerencsére nem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|