|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziFekete PárducKránicz Bence
Black
Panther – amerikai, 2018. Rendezte: Ryan Coogler. Írta: Joe Robert Cole. Kép:
Rachel Morrison. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Chadwick Boseman (T’Chalia),
Michael B. Jordan (Stevens), Lupita Nyongo (Nakia), Martin Freeman (Ross),
Danai Gurira (Okoye). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
Nem a
legfrissebb Marvel-adaptáció az első fekete szuperhősfilm, de a hatalmas
közönségréteget megszólítani képes fősodorban most kaptak először teret
napjaink fekete polgárjogi törekvései, a Black Lives Matter mozgalom
jelmondatai és eredményei. Ez pedig akkor is értékes filmmé tenné a Fekete Párducot, ha egyébiránt teljesen
elhibázott, vagy inkább, ami a Marvel-termés átlagára jellemző, középszerű és
unalmas produkció lenne. Ennél azonban Ryan Coogler tehetségesebb rendező, és
most kellő szabadságot is kapott.
Amíg
a sikeres Penge sorozat a
félvámpírlét idegenségére fordította le a fekete bőrszín kódjait, az óvatos
társadalomkritikával próbálkozó, 1993-as Meteorember
pedig eltűnt a süllyesztőben, addig a Fekete
Párducra borítékolhatóan sokan fognak figyelni.
Magyar
nézőként kissé úgy érezhetjük, távol maradunk a történet valódi jelentőségétől,
de ha nem is érezzük a bőrünkön, azért megértjük, hogy ez a film erőt adhat
rengeteg afroamerikai gyereknek, akik eddig a hófehér Thor, Amerika kapitány
vagy Pókember kalandjaiba élhették bele magukat. Coogler előző filmjében, a Creedben is egy fehér mítosz, a
Rocky-történet átszínezésével kísérletezett, a Stan Lee és Jack Kirby által a
60-as évek közepén kitalált afrikai szuperhős tehát tökéletesen illik szerzői
szándékaihoz. A cselekmény az üzembiztos Marvel-elődökét idézi, a díszletvilág
impozáns – bár nyilván gátlástalanul kutyulja össze egy rakás afrikai ország
vizuális kultúráját –, a lényeg viszont a fekete büszkeség, amely a sokszor
látott, de ma is átélhető, Martin Luther King és Malcolm X szembenállásával
kirajzolható konfliktuson keresztül jelenik meg. A Fekete Párduc a béke filmje, a saját határait tágító Marvel-széria
népszerűségét tekintve pedig jó okunk van azt gondolni, hogy az efféle
filmeknek valóban lehet némi társadalomgyógyító ereje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|