|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégDzsungelből dzsungelbeKosztolni Ildikó
Nem is olyan régen láttam egy bájos, kacagtató, családra-popcornra tervezett francia opuszt (Egy kis indián Párizsban). Ezek után pusztán érzéki csalódásnak vélhettem a fentebb elismerőleg említett filmnek kicsit divatjamúlt, némileg áthangolt, ám annál lehangolóbb variánsát. Nincs kifogásom a recitálás, az újra-, illetve a másképp átírás ellen, hiszen a „poszt”-nak ebben az ezredvégi stádiumában az egykor volt témák megidézése evidencia. Csakhogy egy bizonyos határon túl kezd kissé baljóssá válni.
Egyszer majd azon kapjuk magunkat, hogy vakon botorkálunk a tükörképek, a klónozott iker-mások elvégtelenült labirintusában, s a dzsungelnek ebből a fajtájából aztán vajmi kevés esély nyílik a kijutásra.
Valahogy ekképpen érezheti magát a bőrében filmünk törzsi szokásoknak megfelelően „férfivá” avatott, minden rafinériával megáldott, huncutszemű hőse is, aki odahagyva édesanyja délszaki temperamentumát, a fülledt, ágyékkötős amazonasi vidéket, azt a léleknemesítő feladatot kapja, hogy menjen el a fehér civilizáció infernális metropoliszába, New Yorkba, és hozza el a tüzet a Szabadság-szoborról. Mindehhez nem is szükségeltetik más, csupán néhány jól bevált gyermeki praktika.
Csakhogy a beavatás eme stációit a filmben még valakinek végig kell járnia, ha nem akarja, hogy eddigi, menetrendszerű élete fenekestül felforduljon. Azonban a váratlanul apa-sorsra ítéltetett tőzsdeügynöknek (Tim Allen) még csak elképzelése sincs arról, mi minden rejtőzhet egy ifjú vadember életmentő pakkjában, ösztönlényének megátalkodottságáról pedig jobb, ha hallgatunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1194 átlag: 5.43 |
|
|
|
|