|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFausto 5.0Varró Attila
Ha időrendbe állítanánk valamennyi neves irodalmi alakot, akik rémfilmekben születtek újjá, a sort az igen imponáló 1896-os évszámmal Faust doktor indítaná, aki a trükkfilm ősatyjaként számon tartott Mélies jóvoltából a filmtörténet legelső horror-hőseként öregbíthette tovább hírnevét. Az ördög kastélya óta legalább félszáz félelmetes mozidarabban felbukkanó tudós és ördögi fele az ezredfordulóra épp olyan divatjamúlt őskövületnek számított, mint Marchen-cimborái prágai diáktól az álomdémon homokemberig (ennek legárulkodóbb bizonyítékát a 2000-es Tizenéves Faust voltam című tévékomédia jelentette), mígnem az új század váratlanul ismét felfedezte a megkísértett doktor figuráját – igaz csupán Spanyolország határain belül. Míg a spanyol-amerikai koprodukciós Faustban (2001) Brian Yuzna gore-specialista a képregényadaptáció, kebelplasztika és digitális látványeffektek modern Bermuda-háromszögébe vezette istentagadó doktorát, addig a katalán Fausto 5.0 rendezőhármasa az ellenkező véglet felől próbált új színt lopni a palettára.
A névtelen, időntúli nagyvárosban rendezett orvos-konferenciára érkező specialista és semmiből felbukkanó volt páciense különös Faust-Mefisztó kapcsolatát végigkövető mű olcsó tömegcikk helyett komoly szerzői érdemek látványos szemléltetésére készült – a három bába között azonban sajnos elveszett a gyermek. Miközben a trendi reklámfilmes Ortiz kizárólag azt a célt tartotta szem előtt, hogy minél hívebben reprodukálja a Fincher-vonal lecsupaszított gótikus látványvilágát, a La Fura dels Baus Európa-hírű (tánc)színházi csoportjából elkalandozó Ollé–Padrissa páros kreatív energiáját főként a látványos drámai konfliktusok halmozása emésztette fel. Sorra robbannak a jelenetek, a két színész hihetetlen teljesítményt nyújtva próbál lépést tartani a fordulatokkal, összecsapásaik erőteljesen megkomponált érzelem-koreográfiák – de arra sajnos együttvéve sem képes a sok ötletpetárda, hogy elfeledtesse a figyelmesebb nézőkkel a minden eredetiséget és önálló gondolatot nélkülöző történetet. Aki ebben a filmben eladta a lelkét, az elsősorban nem a főhős volt: habár az kétségkívül vigasztaló, hogy szemmel láthatóan nem aprópénzért köttetett az alku.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 723 átlag: 5.56 |
|
|
|
|