|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAtlantisz – Az elveszett birodalomKömlődi Ferenc
Újabb Walt Disney produkció, újabb látványos tündérmese, ideális családi program szünidei matinénak, például vasárnap délelõtt. A szokásokhoz híven, ezúttal is tobzódunk a technikai trükkökben, mind a háromszázhatvankettõ digitális effektusban, melyekrõl a Disney-história legnagyobb rajzfilmes stábja gondoskodott. Ilyenkor nemcsak felesleges, de mérhetetlenül sznob attitûd lenne azon merengenünk, hogy mennyire bugyuta a forgatókönyv, mennyire kiszámítható a végkifejlet, a karakterek mennyire kidolgozatlanok, és így tovább. Egyébként, amennyire kidolgozatlanok, annyira szórakoztatóak, néha olyan érzésünk támad, hogy egyikük-másikuk valamelyik Rejtõ-regény lapjairól ugrott át egy haknira a Disney-hez. Legalábbis az Atlantiszra induló, kutatónak álcázott, valójában kincsrabló expedíció személyzete. Közéjük csöppen okostojás hõsünk, Milo James Thatch, foglalkozását tekintve térképész és nyelvész, máskülönben az elsüllyedt kontinens szakértõje. A történet 1914-ben játszódik, az akkori New York geográfiai múzeumából siklunk alá tengeralattjárónkon, Szküllák és Karübdiszek között, izgalmas hangeffektusokkal fûszerezve, a régmúlt mesebirodalmába, egy rontatlan Édenbe. Atlantiszba, atlantiszi nyelven, melyet a film kedvéért hozott létre Mark Okrand, a Star Trek vulkánjának és klingonjának hajdani kiötlõje. Szerelem és ármány szövõdik, színpompás és ózondús díszletek között. Furamód, nem érzékeljük a XX. századi nagyváros és az õsidõk közötti törést.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1104 átlag: 5.43 |
|
|
|
|