|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHurrikánVidovszky György
A cím megtévesztő: katasztrófafilmet sejtet. Norman Jewison új opusa pedig életrajzi történet egy fekete bőrű bokszolóról, akit Hurrikánnak hívnak. A közel háromórás mozi kimerítően alapos képet kíván nyújtani főhőséről és a korról: a fajgyűlölet legkeményebb évtizedeiről Amerikában. Mégis, mintha valójában két filmet kapcsolt volna össze a rendező. Az „első film” Hurrikán fájdalmas gyermekkora és fényes felemelkedése mellett igazságtalanul eltöltött börtönéveit mutatja be – hatásosan. Hurrikán világbajnok bokszolóként egy elszánt (fehérbőrű) rendőr féktelen fajgyűlöletének esik áldozatul: többszörös gyilkossággal vádolják meg ártatlanul. Az igazságszolgáltatás részlehajlása miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik. Jewison érzékletesen – bár leegyszerűsítve – teszi átélhetővé Hurrikán szenvedéstörténetét, azt a folyamatot, ami a remények fokozatos eltűnésével az élő halott-állapot vegetálásában talál kétes megnyugvást. A „második film” viszont a jól ismert korrupciós ügyeket feltáró, krimiszerű sikertörténetek újabb darabja. Teljesen érdektelen és idegesítően patetikus, kiszámítható. Felbukkan a láthatáron három (fehérbőrű) „angyalka”, akiknek helyén van a szívük, és hozzáfognak közel 20 év után Hurrikán tisztázásához, vagyis a kizökkent értékrend, az igazság helyreállításához. Hirtelen úgy szakadnak szét a film első óráiban felfűzött dramaturgiai, érzelmi szálak, ahogy váratlanul előtűnnek a napnál világosabb bizonyítékok, egyértelmű hazugságok. Csak hinni kell, és minden sikerül – ez lehetne e film frappáns mottója. Norman Jewison „második filmje” nem ártalmas, csak olyan, mint egy eltévedt ember, aki nem hitt magában. Pedig hosszú ideig jó úton járt, nagy kár érte. (Denzel Washington végleteket bejáró szerepe látványos, hatásos és néhány finom, érzékeny, emlékezetes pillanatot is kínál.)
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1003 átlag: 5.63 |
|
|
|
|