|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMajdnem híresKézai Krisztina
Az Amerikai Egyesült Államok a hetvenes évek végén: a 15 éves William Miller a Rolling Stone magazin kritikusaként elkíséri a Stillwater nevezetű feljövőben lévő bandát országos turnéjukon és megpróbál összehozni élményeiből egy cikket.
Újabb üres amerikai mítoszteremtési kísérlet – gondolhatnánk, miután megvettük/megnéztük a bátor cowboykat, a bátor űrharcosokat, a bátor szőke szexbombákat, és folyamatosan térdig járunk bátor amerikai elnökökben.
De nem. Lehet, hogy azért, mert az író-rendező Cameron Crowe 15 évesen valóban a Rolling Stone magazin kritikusa volt, és tudja, miről beszél. Lehet, hogy azért, mert Kate Hudson, aki beugrott Penny szerepébe – és azóta már besöpört egy Golden Globe-ot érte – közel jár a tökéleteshez. (Chris Robinsonnak, a Black Crowes énekesének feleségeként és Goldie Hawn lányaként valószínűleg neki is vannak idevágó tapasztalatai.) Lehet, hogy azért, mert egy serdülő fiú szemszögéből nézve bármilyen történetet befon a felnőtté válás mindnyájunknak ismerős keserédes hangulata, és agyoncsapja az izzadságszagú mitizáló kísérleteket.
De főleg azért, mert a rock&rollban és a hatvanas-hetvenes évek korszakában valóban jelen van valami megfoghatatlan, lázadó szépség, ami a legjobb alap egy mítosz születéséhez. De a nosztalgiához biztosan. És a Majdnem híres biztosan és jó érzékkel épít erre a nosztalgiára, anélkül, hogy feleslegesen melankolikus, túllihegett vagy sajnálkozó lenne.
Egy film, aminek atmoszférája van, egy korról, amelynek volt atmoszférája. Barátságok, szerelmek, árulások, hiteles figurák, jó helyzetek – mindennapok egy korból, amikor Amerikának még lelke volt, nemcsak fogyókúrás programjai, csillagháborús tervei és PR-menedzserei.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 928 átlag: 5.39 |
|
|
|
|