KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majdnem híres

Kézai Krisztina

 

Az Amerikai Egyesült Államok a hetvenes évek végén: a 15 éves William Miller a Rolling Stone magazin kritikusaként elkíséri a Stillwater nevezetű feljövőben lévő bandát országos turnéjukon és megpróbál összehozni élményeiből egy cikket.

Újabb üres amerikai mítoszteremtési kísérlet – gondolhatnánk, miután megvettük/megnéztük a bátor cowboykat, a bátor űrharcosokat, a bátor szőke szexbombákat, és folyamatosan térdig járunk bátor amerikai elnökökben.

De nem. Lehet, hogy azért, mert az író-rendező Cameron Crowe 15 évesen valóban a Rolling Stone magazin kritikusa volt, és tudja, miről beszél. Lehet, hogy azért, mert Kate Hudson, aki beugrott Penny szerepébe – és azóta már besöpört egy Golden Globe-ot érte – közel jár a tökéleteshez. (Chris Robinsonnak, a Black Crowes énekesének feleségeként és Goldie Hawn lányaként valószínűleg neki is vannak idevágó tapasztalatai.) Lehet, hogy azért, mert egy serdülő fiú szemszögéből nézve bármilyen történetet befon a felnőtté válás mindnyájunknak ismerős keserédes hangulata, és agyoncsapja az izzadságszagú mitizáló kísérleteket.

De főleg azért, mert a rock&rollban és a hatvanas-hetvenes évek korszakában valóban jelen van valami megfoghatatlan, lázadó szépség, ami a legjobb alap egy mítosz születéséhez. De a nosztalgiához biztosan. És a Majdnem híres biztosan és jó érzékkel épít erre a nosztalgiára, anélkül, hogy feleslegesen melankolikus, túllihegett vagy sajnálkozó lenne.

Egy film, aminek atmoszférája van, egy korról, amelynek volt atmoszférája. Barátságok, szerelmek, árulások, hiteles figurák, jó helyzetek – mindennapok egy korból, amikor Amerikának még lelke volt, nemcsak fogyókúrás programjai, csillagháborús tervei és PR-menedzserei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3285