|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA jaguárGlauziusz Tamás
Út a brazil esőerdők indiánjaihoz meg a naiv nézőkhöz. Francis Veber kicsit hasonló klisékkel élt nálunk is sikeres és nagy röhögéseket kiváltó régebbi filmjében, a Négybalkezesben, ahol Pierre Richard balek-ügyetlenségéhez Depardieu társult: keressék ők távoli földrészeken az elveszett európai kalandfilm-komédiát.
A Jaguárban most egy indián varázsló orvul ellopott lelkét kell megkeresni. A feladattal a Párizsba cipelt mókásan jóságos küllemű kis sámán látszólag találomra bíz meg egy igazán nem hősiességre született alakot. Ezt a botcsinálta megmentőt a nálunk még alig ismert Patrick Bruel játssza. A párizsi rocksanzon sztár kisstílű és nagyon pimasz szélhámost formáz, egy roppant gyáva himpellért, aki aztán akaratlanul hős lesz: csodatévő amulettel a nyakában a brazil őserdők megmentője, indián lelkek gyógyítója, szép indiánlány hűséges férje.
„Szórakoztató filmet” látunk, az általában közhelyes-felszínes „aktuális tartalommal”, felszínességből hamar hazuggá váló giccs-lepedékes világlátással. Általában van így – most azonban szerencsére ennek az álomgyári filmfajtának jótékony és nézhető változatával találkozunk. Sőt, amikor igazán meseivé válik, örömmel vele megyünk a hazugság színes erdejébe. Én legalábbis úgy éreztem: ez a brazil, erdő a mesék erdeje, nem vagyok hajlandó komolyan venni. Olyan szemérmetlenül régi klisét, mint a jó indián és a gonosz civilizáció, most örömmel tapsoltam meg: könnyet morzsoltam szememben, gyermek lettem, gyermek lettem újra.
A párizsi börze-szélhámos vad párbajban legyőzi a gonoszt, s megmenti a lelkeket, tán még a nézőkét is. A film sokkal jobb, mint ama régi Balek meg a Négybalkezes. Patrick Bruel együtt a Besson-sikerekből ismert nagy erejű és mindent elhitető Renóval kiváló páros, a régi Belmondo is irigykedhetne. A nouvelle vague fénykorában Philippe de Broca rendezett kicsit hasonló egzotikus komédiát, a Riói kalandot. S ha az Belmondóval, Françoise Dorléackal eredetibb volt is, mint ez, azért a Jaguár is méltánylandó: közelebb van a jóhangulatúan naiv (ál-naiv) európai kalandvígjátékhoz, mint az ízléstelenség és talmiság új-hollywoodi dzsungeléhez.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1141 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
