|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégX-aktákZsidai Péter
Az X-akták szlogenje szerint: „az igazság odaát van”. Érdemes feltenni a kérdést, közelebb kerülünk-e hozzá? Úgy látszik, igen. Az epilógusban Mulder jégbe gyökerezve – és gyermeki elégedettséggel – bámulja a földrésznyi méretű ufót, letagadhatatlanul együtt részesedve Scullyval a végső bizonyítékban. Az ellenszérumról, az Antarktisz-mélyi laboratórium-kombinátról, tenyésztestnek használt emberekről, az idegen lényről, ki penge karmaival aprítja húsunkat, nem is szólva. Egy londoni hajnalon még a földönkívüliekkel konspiráló világ-összeesküvő klub legtitkosabb gyűlésére is bejutunk. E tettenérések azonban nem engedik meg a nézőnek a megszokott rejtélyes jelentés-hálók szövését; a tévésorozat többértelműsége helyébe több egyértelműség lép. Az egész estés kalandfilm kénytelen egyszerűsíteni, nem véletlenül vezeti fel az epikus szálat a dallasi robbantás mint az erőszak legpusztítóbb jelenkori ikonja. A gonoszok mindenre képesek, akár Apokalipszisbe taszítanak. Belénk oltják az idegent, testünkből kel életre a pokoli lény (láttuk már az Alienben). Az idegen-ábrázolásban jól tükröződik a homo sapiens meghasonlottsága, a magunkban hordott idegenség, a bűn ősisége. Az idegen belőlünk kerül a világba; ha majd leveti testünket, mi magunk teremtjük a gonoszt. Ettől a tudatalatti félelemtől szorong alkotó és néző egyaránt. Ám szerencsére ott van a pozitív forgatókönyv: Mulder és Scully írja, amikor egy homályos folyosón kegyetlenül őszinte, ám annál szívhez szólóbb vallomással előbb tisztázzák, majd már-már ajkaikkal édesítik egymást. Ebből születhet a remény: a jó, a szép, az élet. A minden.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 894 átlag: 5.35 |
|
|
|
|